Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörös tudatlanság

2013.03.24

 

Vörös tudatlanság


Kisfiú utazik a buszon. Kis vöröske. Mármint így becézik a suliban. Ő persze nem érti, miért nem a keresztnevét használják. Hiszen az Árpád elvtárs olyan szép név és nem is sért meg vele senkit és semmit - szerinte.  Talán- morfondírozott - csak a vezetékneve miatt becézik így. Más okot nem tud elképzelni.

Ma nincs jó kedvében. Ma csak egy ötöst kapott, méghozzá matekből. Kicsit dühös is, mert a tanár kifogásolta a tudását a függvények terén. De végül mégis megadta az ötöst, amikor a papira hivatkozott. Még a tévedését is belátta és bocsánatot kért.

Lenin utca. Daliás legény száll föl. Ő vöröske egyik osztálytársa. Ungár Ferenc. Németes neve, nemcsak katonás külsejét jellemzi, hanem sváb származását is. Mindig büszke volt rá, csak anyja könyörgésének hatására titkolta el azokban a vészterhes időkben, amikor a németeket kitelepítették az országból. A fiúnak ugyanis a magyarsága is nagy volt és nem tudott volna máshol élni, csakis itt, szép hazájában.

Ő sincs jó kedvében, mégis úgy áll, mint egy cölöp: hátát akár szögmérővel is mérhetnénk, olyan egyenes. Akármilyen rosszkedvű is, osztálytársának hangosan köszön:

- Adjon az Isten!

Tágra nyílt szemek. Árpi nem érti, hogy hagyhatta el osztálytársa az “elvtárs” kifejezést? Ilyen dolgot elfelejteni nagy vétség. Mindenesetre visszaköszön:

- Szervusz elvtárs.

Feri keserűen válaszolt:

- Nem vagyok elvtárs és nem is leszek- soha.

- Úttörő mozgalom? Értem.

- Nem. Én magyar vagyok, nem hazaáruló. Ha pedig csak sima, politika nélküli megszólítás, akkor se állja meg a helyét: Egy közös elvünk sincs, így megbukott az “elvtárs” kifejezés.

- Ezt nem értem.

Mosoly ült meg Feri arcán. Mégis nyugodtan, komolyan válaszolt:
- Nem is fogod. Ezért vagy vöröske.

Kis szünet után folytatta:

- Nézz körül. Marxot akartatok, Sztálint kaptatok. Én olvastam a Kommunista kiáltványát és A tőkét is. Hol van az egyenlőség, a nagyszerű proletárdiktatúra? Hiszen az MDP dönt minden felől, szavaikon bukik milliók sorsa. Hol van a munkások és a nép nagyszerű jövője, a szociálizmus? Én csak éhezést, szenvedést és halált látok.

Hirtelen csönd támadt. Árpád nem is tudja, mit gondoljon vagy válaszoljon. Ő csak a szépet látja, a fejlődést és a hatalmas pártösszejöveteleket, amikre a papi elvitte őket.

- Ezen elgondolkozom.

- Akkor jó. Nem szabad tudatlanul követni téveszméket és diktátorokat. Addig is kitartás!

Vöröske sokat gondolkozott az aznap hallottakról. Hiába kereste, nem talált semmit a Marx művekben. Valóban nem volt benne az, amit Ferenc mondott. Nem tudta, mit gondoljon, ezért megkérdezte azt az embert, aki a legbölcsebb a témában: apját, Vörös Mátyást.

Az öreg csak hümmögött. Síri csend honolt az egész villában. Lassan ránézett a falon lógó Sztálin portréra és ennyit mondott:

- Mi a neve a fiúnak?

- Ungár Ferenc.

- Értem. Fiam, ne hallgass rá! Ez egy tanulatlan fiú, átverték a fasiszták.

- Nem segíthetünk rajta? - kérdezte őszintén a kis Árpi. Apja mosolyogva válaszolt:

- Dehogynem kisfiam. Majd én szerzek neki rendes tanítót, hogy felismerje az igazságot!

Másnap Ferenc nem volt a suliban. Az osztályfőnök csak annyit mondott, hogy egy ,,speciális iskolai intézménybe” jár mostantól, ahol megmutatják neki a kommunizmus szépségét.

Mindenki értette mi történt itt valójában. Csak Árpi nem...

Kitartás!

Anonymus Hungarus