Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy király

2013.03.24

 

A nagy király



Én, ki anoním nevem felvettem,

Mutatok be egy embert,

Annak is tulajdonságait,

Nagy ember volt mostanáig.


Dalokat zengtek róla hajdan,

Magyarok szívében örökre megmarad,

Ő volt, ki naggyá tette ezt az országot,

Naggyá és műveltebbé egy hordától.


Apja is király volt, neve I.Károly,

Kinek származási helye Nápoly.

Mégis magyar uralkodó volt,

Nem volt hozzánk sose zord.


Anjou-házból való ő,

Ki nagy terveket szőtt,

Midőn az Árpád-ház kihalt,

Nemesek, főurak között volt a harc.


Miután a trónért a háború kitört,

Károly minden vetélytársat letört.

Aztán a hatalmat átvette,

S az ország ügyeit kezelte.


A kis királyok ellen hadjáratot indított,

Ami eredményes ötlet volt.

Olasz mintára aranyforintot veretett,

S így belőle árut magyar mindehol vehetett.


Ekkor született ő, I.Lajos,

Kit szerencse hívott vakon.

Itt született Magyarországon,

Cserébe ölébe kapott egy országot.


Rögtön adtak mellé lengyel koronát,

És a birodalomnak új határt.

Így került a mi trónunkra,

S a magyar történelem lapjaira.


Nem volt ő más, csak lovagkirály,

Mint mítoszvilágban a hősies titán,

Ki népe miatt keményen harcolt,

Kritikák és vélemények ellen dacolt.


Nagy harcok, hadjáratok után,

Országunk birodalommá vált,

Ő pedig nagy ember lett,

Kinek nevét népe dicsőítve zengte.


S ezt ő örömmel észre vette,

Országát gazdaggá tette,

Ámbár jó pár adót tartott,

A magyaroktól sok jó szót kapott.


Volt egy híres-neves lovagja,

Arany János Toldi Miklósa,

Kiről legendák szóltak,

Erejéről meséltek sokat.


A lovag nagy erővel rendelkezett,

Sokan mondták, hogy verhetetlen,

Így az egyszerű paraszt

Nemes lett nagyon hamar.


Állítólag erősebb volt,mint a halál,

Hozzá képest Lajos csak egy kis madár.

Mindig a király mellett állt,

Gyilkos árulóvá sose vált.


Egyszer azonban, Lajost sebek lepték el,

Sokan azt hitték leprás lett.

Ezért visszavonult a magányba,

S nem jött vissza, ment a halálba.


Halála után Zsigmond került a trónra,

Ki talán volt olyan nagy-ezt mondják róla.

Ők dicsők maradnak a történelemben,

S a magyar életekben.

 

Kitartás!

Anonymus Hungarus