Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A konzervativizmus, értékeink megmentője

2013.03.26

 

Konzervativizmus

,,A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”(Roger Scruton)

A konzervativizmus a latin conservare szóból származik aminek jelentése megőrizni, megmenteni. Politikai eszmerendszerként a megjelenését a francia forradalom idejére tehetjük. Ahogy az idézet és a szó jelentése is mutatja, a konzervativizmus a a régi hagyományok, szokások megtartását és visszahozatalát kívánja, és szembeszál az újítások és a radikálisabb, forradalmi dolgok ellen. “Szép magyar szóval” mondva a status quo (magyarul “fennálló állapot”) megtartását kívánják. Roger Scruton elmondása szerint sok konzervatívnak nincs is politikai meggyőződése, hiszen már a politika szintjén se lehet visszanyerni a régi vallásos hitet, ami az emberek között él. Mégis hitrendszeren alapul az eszme.

Persze én most csak általánosságban beszéltem, a konzervativizmusnak többféle ága is van:

Legismertebb a tradicionális konzervativizmus (régi egyházi és családi viszonyokat), aztán jön a paternalista konzervativizmus, sőt ma már liberális és forradalmi konzervativizmus is létezik. Természetesen ne felejtsük el a neokonzervativizmust se, ami az ötvenes évektől kezdődően napjainkig tart és célja, hogy felvegye a kesztyűt az újbaloldali és liberális mozgalmakkal szemben.

A konzervativizmust eléggé sok mai jobboldali eszme részeként említhetjük (pl. nemzetiszocializmus, hungarizmus), hiszen ahogy ők, mi se akarjuk a mai "facebook fertő" vagy a "mindenki egyenlő elmélet" elterjedését. De a mai embernek (tisztelet a kivételnek!) ezek a lekönnyített téveszmék a zsidó média által könnyebben elérhetők, így a konzervativizmust értelmetlennek nézik. Íme egy idézet a témával kapcsolatban:

 

A konzervatív hagyomány nagy gondolkodóinak tanulmányozása közben aligha 

kerülheti el az olvasó figyelmét az a körültekintés és biztonság, amellyel legtöbbjük az írott 

szóval bánik. Burke, Tocqueville, Bradley, Eliot, Maitland és Weil nemcsak elegánsan írnak, 

de tisztában vannak az emberi szó súlyával is. Nyelvük kifinomultsága abból fakad, amiről 

írnak – társadalmi és politikai helyzetünk önmagában éppoly bonyolult és árnyalatokban 

gazdag, mint a leírásukhoz szükséges szavak. Feltűnő idegenkedésük az elméletektől, részben 

igazságtiszteletükből fakad, részben azzal függ össze, hogy óvakodnak elméleteket gyártani a 

tények megismerése előtt. A politika anyagát, mint élő anyagot közelítik meg, amelyet vétek 

áltudományos kategóriák mentén szétszabdalni. Ugyanis a konzervativizmus nem meglepő

tehát, hogy azok, akik az ember természetéről és céljairól átfogó elméletet akarnak adni, 

mindig is türelmetlenek lesznek a konzervatív gondolkodással szemben, és a konzervatívok 

lelkiismeretességét csupán az érthetőségtől való beteges irtózásnak fogják látni. A konzervatív 

politikai felfogás megértése a hozzá nem ösztönösen vonzódók számára mindig nehezebb 

lesz, minta liberális vagy a szocialista felfogásé. Ugyanis a konzervativizmus nem törekszik 

rendszeralkotásra, és gondos nyelvhasználata sem fogja meggyőzni azokat, akik csak egy 

kidolgozott rendszer keretében megfogalmazott válaszokat tudnak elfogadni. A konzervatívok 

számára ez csak újabb érv az előítéletek mellett – az ösztönös erkölcsi érzék mellett, amely 

segít értelmesen cselekedni akkor is, ha cselekedeteink okát nem értjük.

 

 

(idézet Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? című gondolatmenetéből)

Az egész szöveget itt találhatja meg az, akit jobban érdekli az ügy:

m.cdn.blog.hu/vi/viribusunitis/file/RScruton.pdf

Kitartás!

Anonymus Hungarus

 U.i.:Bocsánat az idézet rossz megjelenése miatt, az eOldal szerkesztője miatt van.

 

A mappában található képek előnézete A konzervativizmus, értékeink megmentője